Blogolj!

A második világháborúhoz vezető döntéssorozat, a Párizs környéki békék

2020.04.21.
Szabó Róbert

Az első világháborút lezáró békeszerződések önkényes elveken alapultak, amelyeket a győztesek határoztak meg. A döntéssorozat aztán nem is bizonyult ezek miatt tartósnak, hiszen hamarosan újabb háború tört ki, amely még több áldozatot követelt.

Fotó: Wikipédia

Az 1880-as évek végén, miután kialakult a két újdonsült nemzetállam, Németország és Olaszország elkezdődött az utókor által „boldog békeidőknek” nevezett időszak. Az emberek nyugodtan éltek, több szabadidővel rendelkeztek, a második ipari forradalomnak köszönhetően egyszerűsödött az élet és minden felgyorsult, modernizálódott. Emellett fontos tényező volt, hogy a nagyhatalmak nem háborúztak egymással, a kedélyek lenyugodtak. A század végére azonban a németek rivalizálni kezdtek a többi nagyhatalommal, és gyarmatokat szerettek volna szerezni annak érdekében, hogy megmutathassák erejüket és nagyságukat. Ennek érdekében keresett maga mellé társakat az újonnan alakult állam, amelynek köszönhetően 1882-ben létrehozták a Hármas szövetséget, amit a Német Birodalom, az Olasz Királyság és az Osztrák-Magyar Monarchia írt alá, így kialakult a Központi Hatalmak tömbje. Emiatt talált egymásra Anglia, Franciaország és Oroszország , akik 1904-ben aláírták az Entente cordialét, azaz a szívélyes megegyezés. A két szerződésnek köszönhetően létrejött a két nagyhatalmi tömb, és már csak az volt a kérdés, hogy mi robbantja ki az első világégést.

Fotó: TimeToast

A casus belli Ferenc Ferdinánd, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösének megölése volt Szarajevóban. A gyilkosság után egy hónappal később az Osztrák Magyar Monarchia császára, Ferenc József hadat üzent Szerbiának, így 1914. július 28-án kitört az első világháború. Az emberek boldogan vonultak a csatába, hiszen már régóta nem volt már háború, valamint Németország császára, II. Vilmos azt mondta, hogy mire a falevelek lehullanak a háború véget ér országa győzelmével. Ez aztán nem lett igaz, hiszen egészen 1918 őszéig eltartott a csatározás, ami közel 10 millió halálos áldozattal járt, és végül nem a Központi Hatalmak, hanem az antant győzelmével végződött az USA belépését követően.

Fotó: IHO

A háborút követően 1919. január 18-án Párizsban ült össze a békekonferencia. A 19. században megszokott békekongresszusokkal ellentétben itt csak a győztes országok megbízottjai jelentek meg, így a vesztes országoknak nem volt beleszólása a megkötendő békeszerződésekbe. A magát elsődleges győztesnek tartó Franciaországnak volt a legnagyobb beleszólása a diktátumokba, majd utánuk következett Anglia és az 1815-ben az antanthoz átálló Olaszország. A negyedik nagyhatalom, az USA álláspontját azonban az első kettő ország nem fogadta el, így a németekkel aláíratott szerződést követően az amerikai elnök, Woodrow Wilson elhagyta a békekonferenciát. A másik három döntéshozó Georges Clemenceau (Franciaország), Lloyd George (Nagy-Britannia) és Vittorio Orlando (Olaszország) volt.

A győztes nagyhatalmak Magyarországgal, Németországgal, Ausztriával és Bulgáriával íratták alá a békeszerződést 1919/20-ban Párizs környékén. Elsőként a németekkel köttetett meg a diktátum 1919. június 28-án Versailles-ban, majd szeptember 10-én Ausztria következett Saint-Germain-ben, míg november 27-én Bulgária is aláírta a maga békeszerződését Neuillyben. A magyarokkal csak 1920. június 4-én íratták alá a békediktátumot Trianonban. Egyedül Törökország esetében történt változás az eredetileg meghatározott békével kapcsolatban. A szultáni küldöttség igaz még elfogadta a tervezetet, de a török nemzetgyűlés már nem, ezért az aláírást háborúval próbálta kikényszeríteni az antant. A próbálkozás azonban kudarcot vallott, így muszáj volt enyhíteni a feltételeken a győztes országoknak, ami után 1923-ban Laussane városában írták alá a törökökkel is a békeszerződést.

Fotó: Wikipédia

Mind az öt béke ugyan azokról az érdekekről árulkodik: fontos volt a nagyhatalmi-geopolitikai érdek, háttéralkuk, anyagi-gazdasági érdekek, valamint a megtorlási szándékok. A trianoni békediktátumban a győzteseknek érdekük volt, hogy  a hatalmas Monarchiát „súlytalan”, kis országokra darabolják fel. A terület nagysága mellett az is lényeges volt, hogy a jelentős osztrák-magyar gazdaságot tönkre tegyék, ezáltal megszüntessék a rivális pozícióját, valamint a tanácsköztársaság időszakát is szerették volna megtorolni.  Háttéralku is megbújt Magyarország felosztásában, hiszen Románia 1916-os belépése előtt megegyezett az antanttal arról, hogyha sikeres lesz a háború, akkor megkapja Erdélyt, valamint a partiumi területeket. Mindezekből levonható, hogy a diktátumok igazságtalanul születtek meg, és a győztesek döntései önkényes elveken alapultak, valamint nemzeteket sértettek meg. Ezzel elkerülhetetlenné tették egy újabb világégés kirobbanását, hiszen revizionizmus ütötte fel a fejét Európa-szerte. Még a győztes Olaszország is a revideálás mellett lépett fel, miután becsapva érezte magát az 1915-ös ígéretekhez képest, hiszen Tirolt igaz megkapta Ausztriától, de Isztria, Dalmácia és Törökország tekintetében nem jutottak a megígért területekhez.

Fotó: Telegraph India

A háborút követően az első világháborút kirobbantó Németország komoly válságba került, az ország gazdasága tönkrement, a császárságot pedig felváltotta a köztársasági forma. A belpolitikai válság mellett a jóvátétel fizetése is sújtotta a németeket, valamint az is, hogy 1923 januárjában a legfontosabbnak számító ipari területre, a Ruhr-vidékre bevonultak a francia csapatok és kifosztották azt. Továbbá a békeszerződés értelmében Németország elvesztette területének 13%-át, azaz nagyjából 65 ezer km2-et 7 millió lakossal, illetve a hadseregéről is le kellett mondania, csupán 100 ezer főt állíthattak ki. Ez a veszteség azonban még így is eltörpült Magyarországéhoz képest, hiszen hazánk területének kétharmadát, valamint lakosainak egyharmadát vesztette el. Ennek ellenére az elkövetkezendő években Németország gyakorolta a legnagyobb hatást Európa történéseire, mint a kontinens „sebzett vadállata”.

Az 1930-as években az első világháborút lezáró békékben sértett országok Nyugat-Európa ellen fordultak, azonban az eszköz, a szélsőjobboldali ideológia, a nácizmus, amely a gyűlölködő, gyengéket eltaposó, és kirekesztő elvrendszerre épült nem lehetett megoldás semmire. Viszont várható volt, hogy a sértett országok előbb-utóbb válaszolnak Franciaországnak és Angliának az igazságtalan döntésekért, amelynek következménye aztán a közel 50 millió áldozattal járó második világháború lett.

A trianoni béke utáni konszolidáció főszereplője, gróf Bethlen István

2019.10.08.
Szabó Róbert

145 éve született gróf Bethlen István, aki a trianoni békediktátumot követő konszolidációs időszak miniszterelnökeként segítette az ország stabilizációját.

Fotó: Múlt-kor

A konszolidációban nagy szerepet játszó Bethlen István 1874. október 8-án látta meg a napvilágot Gernyeszegen. Református főnemesi családban nevelkedett, apja gróf bethleni Bethlen István, édesanyja gróf széki Teleki Ilona. A fiatal Bethlen a bécsi Theresianumban tanult 1883-tól, majd a budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi karát látogatta 1896-ig. Ezután jogász lett, majd 1897-98-ban egy évig katonai szolgálatot teljesített.

Gróf Bethlen Istvánt először 1901-ben választották képviselőnek, majd 1939-ig folyamatosan parlamenti képviselő volt, leszámítva az 1921-től 1931-ig tartó időszakot. Az első világháborúban több fronton is harcolt, majd az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását követően élesen bírálta a Károlyi Mihály vezette kormány tevékenységét. A Tanácsköztársaság idején az ellenforradalom egyik központi személye, az Antibolsevista Comité vezetője volt, majd a kommunisták bukása után az általa létrehozott Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjával megnyerte az 1920-as választásokat, és 1921. április 14-én miniszterelnökké is kinevezték. Egy évtizeden keresztül töltötte be ezt a pozíciót, kormányával pedig stabilizálni tudta az országot a trianoni sokk után.

Az újdonsült miniszterelnök 1921 októberében meghiúsította a királypuccsot, majd a Habsburg-ház trónfosztását is kimondták. Ezután fontos volt a baranyai háromszög visszatérése, és a népszavazáson visszaszerzett Sopron, hiszen ezzel csökkenteni tudta, ha nem is sokkal a területi veszteségeket. 

Kép forrása: Sopron Média

Bethlen még miniszterelnöki kinevezésének évében paktumot kötött Peyer Károllyal, amiben az SZDP lemondott a közalkalmazottak, vasutasok és postások beszervezéséről a saját pártjukba, valamint a földmunkások körében végzett propagandatevékenységüket is csökkentették a szerződés értelmében. Ez fontos volt az ország konszolidációjának szempontjából, hiszen a kormányának nem volt meg a stabilizációhoz szükséges támogatottsága, így a Kisgazdapárttal egyesülve létrehozta az Egységes Pártot. Ennek ellenére a demokraták, és a jobboldaliak továbbra is népszerűek maradtak, így a konszolidációs törekvéseinek érdekében új választási rendszert vezetett be 1922. március 2-án. Ennek értelmében Budapestet és környékét, továbbá a megyei jogú, nagyobb városokat kivéve bevezette az 1918 előtti nyílt szavazást, ami nagy ellenállást váltott ki, aminek kezelésében Horthy játszott nagy szerepet.

Az 1925-ben létrehozott Magyar Nemzeti Bank, majd a 250 millió korona hitel segítségével a Bethlen-kormánynak sikerült stabilizálnia a gazdaságot, majd 1927-ben bevezették az addigi korona helyett a pengőt. Új vámrendszert vezetett be, amelynek célja az ipar védelme és annak fejlesztése volt. A hatékonyságot jól mutatja az, hogy 1924 és 1929 között több mint 70%-kal emelkedett az ipari termelés, míg a válság előestéjén  körülbelül 12%-al múlta felül a háború előtti időszakot.

Kép forrása: Magiszter Debrecen

Bethlen István külpolitikáját a revízió hatotta át: az országhatár menti területeket népszavazás nélkül kívánta visszavenni, míg Erdélyben autonómiát javasolt. Ezek a tervek azonban nem sikerülhettek a kisantant létrejöttével. A miniszterelnök céljainak elérésében Londonra és Olaszországra próbált támaszkodni, de a németek felé is közeledett.

Szociálpolitikai reformokat is végrehajtott a Bethlen-kormány, amit a társadalombiztosítás teljesen újjászervezése indított el. Bevezették a kötelező öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítást, valamint 1927-re kiszélesítették a kötelező betegségi és baleseti biztosításban részesülők körét. Ezek a kedvezmények inkább a városi munkásságra vonatkoztak, nem a mezőgazdasági munkákat végzőkre.

Fontos előrelépés történt a kultúrpolitikában is. Fejlesztették a népiskolai hálózatot, a kolozsvári egyetemet Szegedre, a pozsonyi egyetemet pedig Pécsre költöztették, kibővítették az ösztöndíjakat, míg  külföldön létrehozták a Collegium Hungaricumokat.  "A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá" - mondta Bethlen kultuszminisztere, gróf Klebelsberg Kunó.

Kép forrása: Növekedés.hu

Végül a korszak hanyatlását, majd bukását az 1929-ben jelentkező gazdasági világválság okozta. Gróf Bethlen István megszorító intézkedésekkel próbált úrrá lenni a Magyarországra is kiható válságon, viszont a növekvő elégedetlenség miatt 1931. augusztusában lemondott. Ezután kormányzati tisztséget már nem vállalt, de a kormány párt vezetőjeként, majd Horthy tanácsadójaként továbbra is részt vett a magyar politikai életben, míg 1939-ben a felsőház örökös tagja lett. 

A második világháború ideje alatt ellenezte az egyoldalú német orientációt, a  zsidótörvényeket, és a háborúba való belépést is. A német megszállás után bujkálnia kellett, majd 1944 telén felvette a kapcsolatot a szovjetekkel, de elzárkózott a kommunistákkal való együttműködéstől, így letartóztatták, majd a Szovjetunióba vitték. Az ekkor már 72 éves Bethlen István 1946. október ötödikén moszkvai börtönében hunyt el.

Felhasznált irodalom:

MTI: Ki volt gróf Bethlen István miniszterelnök?, Rubicon
Harmat Árpád Péter: Gróf Bethlen István élete, Történelemcikkek
Wikipédia: Bethlen István

Ezeket a cikkeket olvastad már?