4008 főre nőtt a beazonosított fertőzöttek száma
Elhunyt 1 idős, krónikus beteg. Ezzel 546 főre emelkedett az elhunytak száma, 2279-en pedig már meggyógyultak.
Blogolj!

A második világháborúhoz vezető döntéssorozat, a Párizs környéki békék

2020.04.21.
Szabó Róbert

Az első világháborút lezáró békeszerződések önkényes elveken alapultak, amelyeket a győztesek határoztak meg. A döntéssorozat aztán nem is bizonyult ezek miatt tartósnak, hiszen hamarosan újabb háború tört ki, amely még több áldozatot követelt.

Fotó: Wikipédia

Az 1880-as évek végén, miután kialakult a két újdonsült nemzetállam, Németország és Olaszország elkezdődött az utókor által „boldog békeidőknek” nevezett időszak. Az emberek nyugodtan éltek, több szabadidővel rendelkeztek, a második ipari forradalomnak köszönhetően egyszerűsödött az élet és minden felgyorsult, modernizálódott. Emellett fontos tényező volt, hogy a nagyhatalmak nem háborúztak egymással, a kedélyek lenyugodtak. A század végére azonban a németek rivalizálni kezdtek a többi nagyhatalommal, és gyarmatokat szerettek volna szerezni annak érdekében, hogy megmutathassák erejüket és nagyságukat. Ennek érdekében keresett maga mellé társakat az újonnan alakult állam, amelynek köszönhetően 1882-ben létrehozták a Hármas szövetséget, amit a Német Birodalom, az Olasz Királyság és az Osztrák-Magyar Monarchia írt alá, így kialakult a Központi Hatalmak tömbje. Emiatt talált egymásra Anglia, Franciaország és Oroszország , akik 1904-ben aláírták az Entente cordialét, azaz a szívélyes megegyezés. A két szerződésnek köszönhetően létrejött a két nagyhatalmi tömb, és már csak az volt a kérdés, hogy mi robbantja ki az első világégést.

Fotó: TimeToast

A casus belli Ferenc Ferdinánd, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösének megölése volt Szarajevóban. A gyilkosság után egy hónappal később az Osztrák Magyar Monarchia császára, Ferenc József hadat üzent Szerbiának, így 1914. július 28-án kitört az első világháború. Az emberek boldogan vonultak a csatába, hiszen már régóta nem volt már háború, valamint Németország császára, II. Vilmos azt mondta, hogy mire a falevelek lehullanak a háború véget ér országa győzelmével. Ez aztán nem lett igaz, hiszen egészen 1918 őszéig eltartott a csatározás, ami közel 10 millió halálos áldozattal járt, és végül nem a Központi Hatalmak, hanem az antant győzelmével végződött az USA belépését követően.

Fotó: IHO

A háborút követően 1919. január 18-án Párizsban ült össze a békekonferencia. A 19. században megszokott békekongresszusokkal ellentétben itt csak a győztes országok megbízottjai jelentek meg, így a vesztes országoknak nem volt beleszólása a megkötendő békeszerződésekbe. A magát elsődleges győztesnek tartó Franciaországnak volt a legnagyobb beleszólása a diktátumokba, majd utánuk következett Anglia és az 1815-ben az antanthoz átálló Olaszország. A negyedik nagyhatalom, az USA álláspontját azonban az első kettő ország nem fogadta el, így a németekkel aláíratott szerződést követően az amerikai elnök, Woodrow Wilson elhagyta a békekonferenciát. A másik három döntéshozó Georges Clemenceau (Franciaország), Lloyd George (Nagy-Britannia) és Vittorio Orlando (Olaszország) volt.

A győztes nagyhatalmak Magyarországgal, Németországgal, Ausztriával és Bulgáriával íratták alá a békeszerződést 1919/20-ban Párizs környékén. Elsőként a németekkel köttetett meg a diktátum 1919. június 28-án Versailles-ban, majd szeptember 10-én Ausztria következett Saint-Germain-ben, míg november 27-én Bulgária is aláírta a maga békeszerződését Neuillyben. A magyarokkal csak 1920. június 4-én íratták alá a békediktátumot Trianonban. Egyedül Törökország esetében történt változás az eredetileg meghatározott békével kapcsolatban. A szultáni küldöttség igaz még elfogadta a tervezetet, de a török nemzetgyűlés már nem, ezért az aláírást háborúval próbálta kikényszeríteni az antant. A próbálkozás azonban kudarcot vallott, így muszáj volt enyhíteni a feltételeken a győztes országoknak, ami után 1923-ban Laussane városában írták alá a törökökkel is a békeszerződést.

Fotó: Wikipédia

Mind az öt béke ugyan azokról az érdekekről árulkodik: fontos volt a nagyhatalmi-geopolitikai érdek, háttéralkuk, anyagi-gazdasági érdekek, valamint a megtorlási szándékok. A trianoni békediktátumban a győzteseknek érdekük volt, hogy  a hatalmas Monarchiát „súlytalan”, kis országokra darabolják fel. A terület nagysága mellett az is lényeges volt, hogy a jelentős osztrák-magyar gazdaságot tönkre tegyék, ezáltal megszüntessék a rivális pozícióját, valamint a tanácsköztársaság időszakát is szerették volna megtorolni.  Háttéralku is megbújt Magyarország felosztásában, hiszen Románia 1916-os belépése előtt megegyezett az antanttal arról, hogyha sikeres lesz a háború, akkor megkapja Erdélyt, valamint a partiumi területeket. Mindezekből levonható, hogy a diktátumok igazságtalanul születtek meg, és a győztesek döntései önkényes elveken alapultak, valamint nemzeteket sértettek meg. Ezzel elkerülhetetlenné tették egy újabb világégés kirobbanását, hiszen revizionizmus ütötte fel a fejét Európa-szerte. Még a győztes Olaszország is a revideálás mellett lépett fel, miután becsapva érezte magát az 1915-ös ígéretekhez képest, hiszen Tirolt igaz megkapta Ausztriától, de Isztria, Dalmácia és Törökország tekintetében nem jutottak a megígért területekhez.

Fotó: Telegraph India

A háborút követően az első világháborút kirobbantó Németország komoly válságba került, az ország gazdasága tönkrement, a császárságot pedig felváltotta a köztársasági forma. A belpolitikai válság mellett a jóvátétel fizetése is sújtotta a németeket, valamint az is, hogy 1923 januárjában a legfontosabbnak számító ipari területre, a Ruhr-vidékre bevonultak a francia csapatok és kifosztották azt. Továbbá a békeszerződés értelmében Németország elvesztette területének 13%-át, azaz nagyjából 65 ezer km2-et 7 millió lakossal, illetve a hadseregéről is le kellett mondania, csupán 100 ezer főt állíthattak ki. Ez a veszteség azonban még így is eltörpült Magyarországéhoz képest, hiszen hazánk területének kétharmadát, valamint lakosainak egyharmadát vesztette el. Ennek ellenére az elkövetkezendő években Németország gyakorolta a legnagyobb hatást Európa történéseire, mint a kontinens „sebzett vadállata”.

Az 1930-as években az első világháborút lezáró békékben sértett országok Nyugat-Európa ellen fordultak, azonban az eszköz, a szélsőjobboldali ideológia, a nácizmus, amely a gyűlölködő, gyengéket eltaposó, és kirekesztő elvrendszerre épült nem lehetett megoldás semmire. Viszont várható volt, hogy a sértett országok előbb-utóbb válaszolnak Franciaországnak és Angliának az igazságtalan döntésekért, amelynek következménye aztán a közel 50 millió áldozattal járó második világháború lett.

Új állam születik, Németország létrejötte

2019.07.03.
Szabó Róbert

A XX. század eseményeiben fontos szerepet játszott a német és az olasz egység létrejötte. A német területek egyesítéséért a XIX. század két Közép-európai nagyhatalma, Poroszország és a Habsburg Birodalom harcolt. A harcokból a nagyszerű politikus, Otto von Bismarck segítségével és a königgrätzi győzelemnek köszönhetően végül a poroszok jöttek ki győztesen.

Fotó: Wikipédia

Az 1648-as vesztfáliai békét követően a Német-római Birodalom felbomlott és már csak névlegesen létezett, hiszen több száz önálló, abszolutizmusra törekvő fejedelemség jött létre. A birodalmat aztán 1806-ban Napóleon rendeletben szüntette meg, és a jogutódjának számító Német Államszövetség sem bizonyult tartósnak, hiszen a térségben 1815 után megjelent a Habsburg Birodalom és Poroszország. A Habsburgok egy föderális birodalmat akartak létrehozni a tagállamok laza szövetségével, amihez az osztrák örökös tartományok is tartoztak volna (nagynémet egység). Ezzel szemben a katonaállam Ausztria kihagyásával egy központosított, modern, homogén nemzetállamot akart létrehozni (kisnémet egység).

A poroszok terveit segítette, hogy az ország katonailag és gazdaságilag is megerősödött. Az első lépés az egység létrejöttéhez az 1834-ben létrejött Német Vámszövetség (Zollverein) volt, ami szintén Poroszországot segítette, hiszen Ausztria nem vett részt benne. Emellett a német területeken is végigsöpört az 1848-as forradalmi hullám, viszont Berlinben és Münchenben is leverték a felkeléseket, így nem sikerült békésen egyesíteni a területeket.

A Német Vámszövetség tagjai (Fotó: Deutsches Historisches Museum)

Poroszország törekvéseinek fontos szereplője volt Otto von Bismarck, akit a hatalomra kerülő I. Vilmos nevezett ki kancellárnak 1862-ben. A Schönhausenben született államférfi nagy tehetséggel rendelkezett és mindent sikerült úgy alakítania, hogy a poroszok vezetésével jöjjön létre Németország. A konzervatív elveket valló Bismarck a hadsereg fejlesztésében látta a siker titkát, ezért három éves általános hadkötelezettséget vezettek be Poroszországban. Az erős haderő mellett fontosnak tartotta az ügyes diplomáciát, ezért támogatta a létrejövő olasz egységet és Franciaország semlegességéért felajánlotta a Rajna-menti területeket, míg a harmadik szomszédos nagyhatalomnak, Oroszországnak pedig engedélyezte, hogy felkutassák az ország területén a lengyel felkelés vezetőit. A siker megkoronázója Anglia volt, aki szintén a poroszokat támogatta, hiszen az európai egyensúly fenntartásának érdekében szüksége volt egy erős európai államra.

A tehetséges politikusnak Ausztriát is sikerült megvezetnie, hiszen 1864-ben porosz és osztrák csapatok közösen támadták meg Dániát Schlesswig és Holstein tartományok megszerzéséért. A sikeres háborút követően azonban Poroszország, hogy elérje célját és létrehozza az egységes Németországot megtámadta Ausztriát. 

A poroszok az osztrákokkal vívott háború során a magyar kérdést is megpróbálták kihasználni. Moltke, porosz hadvezér már a háború előtt kijelentette, hogy Ausztria igaz szívós, de ha kitör egy magyar forradalom akkor vége van az országnak. Bismarck éppen ezért megpróbálta a magyar katonák hűségét megtörni és egy magyar légió felállítását határozta el, aminek vezetését Klapka György vállalta el, katonái pedig a porosz fogságba jutottakból kerültek ki. Végül azonban visszavonta a magyarokat a tehetséges államférfi, miután a poroszok döntő vereséget mértek Ausztriára 1866. július 3-án, Königgrätznél. 

Fotó: Cultura.hu

Ferenc József úgy döntött, hogy a Königgrätz vára mellett található fennsíkon vállal csatát, így Benedek, az osztrák csapatok hadvezére itt vonta össze egységeit, amit körülbelül 210 ezer harcos és 700 ágyú alkotott. A július harmadikán megkezdődő königgrätzi ütközetben a porosz hadak hatalmas veszteségeket szenvedtek, viszont dél felé az osztrák tüzérség már nem rájuk, hanem a kelet felől érkezőkre tüzelt. A végsőkig kitartó porosz seregek ennek köszönhetően utat nyertek a császári csapatok szívébe és hiába küldtek újabb hadtesteket az osztrákok a poroszok ellen, délután három órakor visszavonulót fújt Benedek. Moltke még az este folyamán közölte I. Vilmossal, hogy nem csak a csatát, hanem az egész háborút sikerült ezzel a győzelemmel megnyerniük.

A háborút végül a prágai béke zárta, amiben Ausztria lemondott a német egység létrehozásáról, így létrejött az Észak-Német Szövetség. Otto von Bismarcknak sikerült azt is elérnie a béke során, hogy csak Velencét kelljen átadnia Poroszországnak, így elérte, hogy a Habsburg Birodalom ne szóljon bele a kisnémet egységbe. Az új állam alkotmányának értelmében aztán a délnémet államok is csatlakoztak a szövetséghez, ám ez sértette Franciaország érdekeit, így háború tört ki a poroszok és a franciák között. Az osztrákok elleni harcokat követően az 1870-ben kitört háborúban a franciákat is sikerült legyőznie Poroszországnak: előbb Sedannál nyertek ütközetet I. Vilmos csapatai, majd körülzárták Párizst is. Végül  1871. január 18-án jelképesen Versailles-ban kikiáltották a Német Császárságot, így létrejött a német egység.

A Német Császárság kikiáltása (Fotó: Wikipédia)

Források:

Wikipédia
Az egységes német állam létrejötte - torivazlat.hupont.hu
Nagy képes világtörténet - XV. fejezet
Emelt szintű érettségi, kidolgozott szóbeli tételek

Ezeket a cikkeket olvastad már?