Blogolj!

Az utolsó "igazi" vallásháború, a kora újkor "világháborúja"

2019.03.22.
Szabó Róbert

Egységesítési és központosítási vágy, vallási ellentétek és az ezzel járó harmincéves háború, amely a 17-18. század "világháborúja" volt. Vajon megérte a Habsburgoknak?

Kép forrása: Korok - Webnode

A háború kitöréséhez bonyolult ellentétek vezettek, mégis a kiváltó oka az összetűzésnek leginkább a protestánsok vallásgyakorlatának a kérdése volt, természetesen a Habsburg Birodalmon belül. A hűen katolikus dinasztia nem tűrte azt, hogy birodalmán belül feltűntek Luther és Kálvin tanai, így ahol tehette - és ahol nem - ott erősen katolizált, és vallásilag egységessé akarta tenni az uralt területeket. Ezt az erőltetést unták meg Csehországban, ahol 1618-ban felkeltek a protestáns rendek, és megválasztották királyuknak az őket támogató Pfalzi Frigyest. A csehek törekvéseivel egyetértettek a német fejedelmek is, viszont katonai segítséget nem biztosítottak a felkelőknek, míg a Bethlen Gábor által küldött seregek elkéstek. Ennek volt köszönhető, hogy 1620-ban a császári zsoldosok Fehérhegynél legyőzték a felkelőket, akiket ezután súlyosan megbüntettek, az ország a Habsburgok örököstartományává vált. A siker arra ösztönözte őket, hogy megpróbálják megerősíteni a Német-római Császárság területén a császári hatalmat, és a katolikus egyházat.

A háború a csehek veresége után szélesedett ki, hiszen a protestánsok oldalán Dánia - IV. Keresztély vezetésével -, míg a császáriak oldalán a spanyol Habsburgok (Németalföldről) avatkoztak be. A protestáns hatalmak az újonnan csatlakozó segítség ellenére ismét vereségekbe futottak bele, és egyre inkább úgy tűnt, hogy a Habsburg Birodalom egységesíteni tudja a Német-római Császárságot.

Kép forrása: Korok - Webnode

A dánok után Svédország is úgy döntött, hogy beavatkozik és belép a háborúba, hiszen ellenérdekelt volt a Habsburg célokkal szemben. Először ők tudták megakadályozni a térnyerést, és II. Gusztáv Adolf király irányításával sikereket értek el a császáriak ellen. Ez bizalomra adott okot és úgy látszott, hogy sikerül megállítani a terjeszkedést, de a király halála keresztbe tett az eseményeknek, így a svédek is vereséget szenvedtek.

A harcokat kiváltó vallási ellentétek teljesen Franciaország csatlakozása után tűntek el, hiszen a franciák ugyanúgy a katolicizmus mellett voltak érdekeltek, mint a Habsburgok. A Nyugat-európai nagyhatalom belépését követően az országok már területi ígéretekért álltak egyik, vagy éppen másik oldalra. Emiatt Dánia a protestáns hatalmak helyett a Habsburgok oldalán harcolt tovább. A hosszú ideig elhúzódó harmincéves háború sorsát végül eldöntötte a franciák csatlakozása, és a Habsburg Birodalom békére kényszerült. Ez a segítség életmentő volt a protestáns hatalmak számára, hiszen már teljesen kimerültek pénzügyileg.

Az 1618-tól 1648-ig tartó küzdelmeket a háború utolsó évében megkötött vesztfáliai béke zárta, amely lehetővé tette a Habsburgoknak, hogy abszolutizmust építsenek ki az osztrák és a cseh tartományokban. A szerződés fejében megszűntek a birodalmi intézmények a Német-római Császárságban, így a császári cím egyre inkább névlegessé vált, és a fejedelemségek önállósága is nőtt. Ezek mellett a franciák megszerezték Elzászt, míg a svédek a Balti-tengernél és az Elbánál fontos területeket kaparintottak meg, míg Hollandia és Svájc kiválását is elismerték a Habsburg Birodalomból.

Kép forrása: Múlt-kor

A harmincéves háború pusztítása mérhetetlen, hiszen a Német-római Császárság elvesztette lakosságának harmadát. Ez köszönhető volt a zsoldosoknak, akik a harcok mellett a lakosság fosztogatásával foglalkoztak. Ennek ellenére pozitív kicsengése is volt a harcoknak, hiszen ez volt az utolsó vallásháború és a vallás kérdése belügy lett, így szinte mindenhol enyhült a vallási kisebbségek üldözése. Ez amiatt történhetett meg, mert az uralkodó nem akarta maga ellen fordítani az országa lakosságát, és nem ez a kérdés foglalkoztatta leginkább. 

Kép forrása: Wikipédia

A nagyhatalmi viszonyok alakulása miatt beavatkozó Franciaország a békét követően átvette Spanyolországtól az európai vezető szerepet, de az osztrák Habsburgok is nagyhatalommá váltak, miután egységesíteni tudták tartományaikat. Ez a béke azonban nem akadályozta meg a későbbi konfliktusokat, és nem sokára ismét arra kapta fel a fejét a francia és az osztrák lakosság, hogy az országaik hadban állnak egymással.

A cikkhez felhasznált anyag: Száray Miklós: Történelem 10., Dr. Boronkai Szabolcs: Érettségi témakörök vázlata

Ezeket a cikkeket olvastad már?