Blogolj!

Új állam születik, Németország létrejötte

2019.07.03.
Szabó Róbert

A XX. század eseményeiben fontos szerepet játszott a német és az olasz egység létrejötte. A német területek egyesítéséért a XIX. század két Közép-európai nagyhatalma, Poroszország és a Habsburg Birodalom harcolt. A harcokból a nagyszerű politikus, Otto von Bismarck segítségével és a königgrätzi győzelemnek köszönhetően végül a poroszok jöttek ki győztesen.

Fotó: Wikipédia

Az 1648-as vesztfáliai békét követően a Német-római Birodalom felbomlott és már csak névlegesen létezett, hiszen több száz önálló, abszolutizmusra törekvő fejedelemség jött létre. A birodalmat aztán 1806-ban Napóleon rendeletben szüntette meg, és a jogutódjának számító Német Államszövetség sem bizonyult tartósnak, hiszen a térségben 1815 után megjelent a Habsburg Birodalom és Poroszország. A Habsburgok egy föderális birodalmat akartak létrehozni a tagállamok laza szövetségével, amihez az osztrák örökös tartományok is tartoztak volna (nagynémet egység). Ezzel szemben a katonaállam Ausztria kihagyásával egy központosított, modern, homogén nemzetállamot akart létrehozni (kisnémet egység).

A poroszok terveit segítette, hogy az ország katonailag és gazdaságilag is megerősödött. Az első lépés az egység létrejöttéhez az 1834-ben létrejött Német Vámszövetség (Zollverein) volt, ami szintén Poroszországot segítette, hiszen Ausztria nem vett részt benne. Emellett a német területeken is végigsöpört az 1848-as forradalmi hullám, viszont Berlinben és Münchenben is leverték a felkeléseket, így nem sikerült békésen egyesíteni a területeket.

A Német Vámszövetség tagjai (Fotó: Deutsches Historisches Museum)

Poroszország törekvéseinek fontos szereplője volt Otto von Bismarck, akit a hatalomra kerülő I. Vilmos nevezett ki kancellárnak 1862-ben. A Schönhausenben született államférfi nagy tehetséggel rendelkezett és mindent sikerült úgy alakítania, hogy a poroszok vezetésével jöjjön létre Németország. A konzervatív elveket valló Bismarck a hadsereg fejlesztésében látta a siker titkát, ezért három éves általános hadkötelezettséget vezettek be Poroszországban. Az erős haderő mellett fontosnak tartotta az ügyes diplomáciát, ezért támogatta a létrejövő olasz egységet és Franciaország semlegességéért felajánlotta a Rajna-menti területeket, míg a harmadik szomszédos nagyhatalomnak, Oroszországnak pedig engedélyezte, hogy felkutassák az ország területén a lengyel felkelés vezetőit. A siker megkoronázója Anglia volt, aki szintén a poroszokat támogatta, hiszen az európai egyensúly fenntartásának érdekében szüksége volt egy erős európai államra.

A tehetséges politikusnak Ausztriát is sikerült megvezetnie, hiszen 1864-ben porosz és osztrák csapatok közösen támadták meg Dániát Schlesswig és Holstein tartományok megszerzéséért. A sikeres háborút követően azonban Poroszország, hogy elérje célját és létrehozza az egységes Németországot megtámadta Ausztriát. 

A poroszok az osztrákokkal vívott háború során a magyar kérdést is megpróbálták kihasználni. Moltke, porosz hadvezér már a háború előtt kijelentette, hogy Ausztria igaz szívós, de ha kitör egy magyar forradalom akkor vége van az országnak. Bismarck éppen ezért megpróbálta a magyar katonák hűségét megtörni és egy magyar légió felállítását határozta el, aminek vezetését Klapka György vállalta el, katonái pedig a porosz fogságba jutottakból kerültek ki. Végül azonban visszavonta a magyarokat a tehetséges államférfi, miután a poroszok döntő vereséget mértek Ausztriára 1866. július 3-án, Königgrätznél. 

Fotó: Cultura.hu

Ferenc József úgy döntött, hogy a Königgrätz vára mellett található fennsíkon vállal csatát, így Benedek, az osztrák csapatok hadvezére itt vonta össze egységeit, amit körülbelül 210 ezer harcos és 700 ágyú alkotott. A július harmadikán megkezdődő königgrätzi ütközetben a porosz hadak hatalmas veszteségeket szenvedtek, viszont dél felé az osztrák tüzérség már nem rájuk, hanem a kelet felől érkezőkre tüzelt. A végsőkig kitartó porosz seregek ennek köszönhetően utat nyertek a császári csapatok szívébe és hiába küldtek újabb hadtesteket az osztrákok a poroszok ellen, délután három órakor visszavonulót fújt Benedek. Moltke még az este folyamán közölte I. Vilmossal, hogy nem csak a csatát, hanem az egész háborút sikerült ezzel a győzelemmel megnyerniük.

A háborút végül a prágai béke zárta, amiben Ausztria lemondott a német egység létrehozásáról, így létrejött az Észak-Német Szövetség. Otto von Bismarcknak sikerült azt is elérnie a béke során, hogy csak Velencét kelljen átadnia Poroszországnak, így elérte, hogy a Habsburg Birodalom ne szóljon bele a kisnémet egységbe. Az új állam alkotmányának értelmében aztán a délnémet államok is csatlakoztak a szövetséghez, ám ez sértette Franciaország érdekeit, így háború tört ki a poroszok és a franciák között. Az osztrákok elleni harcokat követően az 1870-ben kitört háborúban a franciákat is sikerült legyőznie Poroszországnak: előbb Sedannál nyertek ütközetet I. Vilmos csapatai, majd körülzárták Párizst is. Végül  1871. január 18-án jelképesen Versailles-ban kikiáltották a Német Császárságot, így létrejött a német egység.

A Német Császárság kikiáltása (Fotó: Wikipédia)

Források:

Wikipédia
Az egységes német állam létrejötte - torivazlat.hupont.hu
Nagy képes világtörténet - XV. fejezet
Emelt szintű érettségi, kidolgozott szóbeli tételek

Az utolsó "igazi" vallásháború, a kora újkor "világháborúja"

2019.03.22.
Szabó Róbert

Egységesítési és központosítási vágy, vallási ellentétek és az ezzel járó harmincéves háború, amely a 17-18. század "világháborúja" volt. Vajon megérte a Habsburgoknak?

Kép forrása: Korok - Webnode

A háború kitöréséhez bonyolult ellentétek vezettek, mégis a kiváltó oka az összetűzésnek leginkább a protestánsok vallásgyakorlatának a kérdése volt, természetesen a Habsburg Birodalmon belül. A hűen katolikus dinasztia nem tűrte azt, hogy birodalmán belül feltűntek Luther és Kálvin tanai, így ahol tehette - és ahol nem - ott erősen katolizált, és vallásilag egységessé akarta tenni az uralt területeket. Ezt az erőltetést unták meg Csehországban, ahol 1618-ban felkeltek a protestáns rendek, és megválasztották királyuknak az őket támogató Pfalzi Frigyest. A csehek törekvéseivel egyetértettek a német fejedelmek is, viszont katonai segítséget nem biztosítottak a felkelőknek, míg a Bethlen Gábor által küldött seregek elkéstek. Ennek volt köszönhető, hogy 1620-ban a császári zsoldosok Fehérhegynél legyőzték a felkelőket, akiket ezután súlyosan megbüntettek, az ország a Habsburgok örököstartományává vált. A siker arra ösztönözte őket, hogy megpróbálják megerősíteni a Német-római Császárság területén a császári hatalmat, és a katolikus egyházat.

A háború a csehek veresége után szélesedett ki, hiszen a protestánsok oldalán Dánia - IV. Keresztély vezetésével -, míg a császáriak oldalán a spanyol Habsburgok (Németalföldről) avatkoztak be. A protestáns hatalmak az újonnan csatlakozó segítség ellenére ismét vereségekbe futottak bele, és egyre inkább úgy tűnt, hogy a Habsburg Birodalom egységesíteni tudja a Német-római Császárságot.

Kép forrása: Korok - Webnode

A dánok után Svédország is úgy döntött, hogy beavatkozik és belép a háborúba, hiszen ellenérdekelt volt a Habsburg célokkal szemben. Először ők tudták megakadályozni a térnyerést, és II. Gusztáv Adolf király irányításával sikereket értek el a császáriak ellen. Ez bizalomra adott okot és úgy látszott, hogy sikerül megállítani a terjeszkedést, de a király halála keresztbe tett az eseményeknek, így a svédek is vereséget szenvedtek.

A harcokat kiváltó vallási ellentétek teljesen Franciaország csatlakozása után tűntek el, hiszen a franciák ugyanúgy a katolicizmus mellett voltak érdekeltek, mint a Habsburgok. A Nyugat-európai nagyhatalom belépését követően az országok már területi ígéretekért álltak egyik, vagy éppen másik oldalra. Emiatt Dánia a protestáns hatalmak helyett a Habsburgok oldalán harcolt tovább. A hosszú ideig elhúzódó harmincéves háború sorsát végül eldöntötte a franciák csatlakozása, és a Habsburg Birodalom békére kényszerült. Ez a segítség életmentő volt a protestáns hatalmak számára, hiszen már teljesen kimerültek pénzügyileg.

Az 1618-tól 1648-ig tartó küzdelmeket a háború utolsó évében megkötött vesztfáliai béke zárta, amely lehetővé tette a Habsburgoknak, hogy abszolutizmust építsenek ki az osztrák és a cseh tartományokban. A szerződés fejében megszűntek a birodalmi intézmények a Német-római Császárságban, így a császári cím egyre inkább névlegessé vált, és a fejedelemségek önállósága is nőtt. Ezek mellett a franciák megszerezték Elzászt, míg a svédek a Balti-tengernél és az Elbánál fontos területeket kaparintottak meg, míg Hollandia és Svájc kiválását is elismerték a Habsburg Birodalomból.

Kép forrása: Múlt-kor

A harmincéves háború pusztítása mérhetetlen, hiszen a Német-római Császárság elvesztette lakosságának harmadát. Ez köszönhető volt a zsoldosoknak, akik a harcok mellett a lakosság fosztogatásával foglalkoztak. Ennek ellenére pozitív kicsengése is volt a harcoknak, hiszen ez volt az utolsó vallásháború és a vallás kérdése belügy lett, így szinte mindenhol enyhült a vallási kisebbségek üldözése. Ez amiatt történhetett meg, mert az uralkodó nem akarta maga ellen fordítani az országa lakosságát, és nem ez a kérdés foglalkoztatta leginkább. 

Kép forrása: Wikipédia

A nagyhatalmi viszonyok alakulása miatt beavatkozó Franciaország a békét követően átvette Spanyolországtól az európai vezető szerepet, de az osztrák Habsburgok is nagyhatalommá váltak, miután egységesíteni tudták tartományaikat. Ez a béke azonban nem akadályozta meg a későbbi konfliktusokat, és nem sokára ismét arra kapta fel a fejét a francia és az osztrák lakosság, hogy az országaik hadban állnak egymással.

A cikkhez felhasznált anyag: Száray Miklós: Történelem 10., Dr. Boronkai Szabolcs: Érettségi témakörök vázlata

Ezeket a cikkeket olvastad már?