Blogolj!

Az első felelős magyar kormány belügyminisztere, Szemere Bertalan

Szabó Róbert

A Batthyány-kormány belügymininisztere, majd Magyarország miniszterelnöke is volt Szemere Bertalan, aki 151 éve, 1869. január 18-án halt meg.

Fotó: Wikipédia

A magyar politikus, 1812. augusztus 27-én látta meg a napvilágot a Borsod vármegyei Vatta településén elszegényedett nemesi család harmadik gyermekeként. 1820-ban a sárospataki református iskolában kezdte meg tanulmányait, majd két évvel később a miskolci evangélikus iskolába iratkozott be a német nyelv miatt. Ezután a késmárki líceumban is tanult, majd 1827-ben visszatért Sárospatakra, ahol 1832-ben a jogakadémián végzett. Ekkorra már kiválóan beszélt latinul, olaszul, németül, angolul és franciául.

Az országgyűlési ifjak egyike volt, aki a megyei szolgálatai után országgyűlési követségi írnokként tevékenykedett, majd 1834-ben Borsod vármegye aljegyzőjévé lépett elő, majd két évvel később a megye táblabírája lett. 1836-ban úgy döntött, hogy európai körútra indul, ahonnan egy évvel később tért vissza. Az erről írt műve hozta meg a sikert, aminek köszönhetően 1840-ben az MTA levelező tagjává választotta. Ezután 1841-től az egri járás főszolgabírája, míg 1846-tól Borsod megye másodalispánja lett. Az 1843-44-es, valamint az 1847-48-as országgyűlésen szülőmegyéje követe volt, valamint az ellenzék egyik jelentős vezéralakjává vált. Az ő nevéhez köthető az első szerzői jogi törvényjavaslat.

A 1848. március 15-én kitört forradalom győzelme után az alakuló Batthyány-kormányban belügyminiszter lett, így az ő feladata volt az új államapparátus kiépítése, a vezető tisztségviselők kijelölése. A kormány hivatalos lapját, a Közlönyt is ő indította meg, valamint fontos szerepet vállalt a nemzetőrség megszervezésében is. Az első felelős magyar kormány szeptemberi lemondása után felállított Országos Honvédelmi Bizottmányban az igazságügyért felelős pozíciót töltötte be, majd 1848 decemberében Felső-Magyarország kormánybiztosává nevezték ki. Ennek köszönhetően vett részt a felső-tiszai hadtest újjászervezésében, valamint a tavaszi hadjárat gazdasági alapjainak biztosításában is közreműködött.

Fotó: Alfahír

Az 1849 márciusában kiadott olmützi alkotmányt követően 1849. április 14-én a magyar országgyűlés elfogadta a Habsburg-ház trónfosztását. A kormányzó-elnökké választott Kossuth Lajos mellett május másodikától Szemere Bertalan töltötte be a belügyminiszteri, valamint a kormányfői tisztet. Az újdonsült miniszterelnöknek köszönhetően az országgyűlés elfogadott egy nemzetiségi és zsidóemancipációról szóló törvényjellegű országgyűlési határozatot, valamint az ő nevéhez köthető a román emigránsokkal kötött "megbékélési tervezetet" előkészítése is.

A mi forradalmunknak három alapeszméje van. Az első eszme: a kormányformának megigazítása... Második eszme volt: az egyéni jogok biztosítása. El kellett törölni királyságokat, ki kellett mondani a jog- és kötelességbeli egyenlőséget … A harmadik nagy alapeszme a nemzetiségek és népiségek szabad kifejlődése. Engedtessék meg minden népeknek a nemzet szabad kifejlődése. A nemzetiség nem cél, hanem eszköze a szabadságnak, mint a szabadság sem cél, hanem eszköze az emberi és polgári tökéletesedésnek! – És e kifejlődés semmi más tekintet által ne korlátoltatnék, mint a státusegység fenntartásának és a célszerű, gyors, pontos közigazgatás lehetőségének tekintete által - Szemere Bertalan 1849. július 28-án Szegeden, az országgyűlésen az első nemzetiségi törvény elfogadásakor.

Szemere Bertalant 1849. július 30-án rendkívüli hatalommal ruházták fel, majd Görgey Artúr táborába küldték, hogy az orosz seregekkel próbáljon tárgyalni, azonban ez meghiúsult. A miniszterelnök ott volt, amikor Görgeyt diktátorrá nevezték ki az aradi minsztertanácsi ülésen, azonban még azelőtt távozott, mielőtt Kossuth Lajos bejelentette volna a kormány lemondását. Augusztus 24-én aztán a szabadságharc vezetői közül az utolsók között menekült Törökországba, de még Magyarország elhagyása előtt Orsova környékén elásta a Szent Koronát. 

Az emigrációban aztán nem tartott Kossuthal, akivel mindig is feszültségekkel teli volt a kapcsolata, hanem Isztambulból Párizsba repült. Mivel tisztségeiről nem mondott le, így úgy érezte, hogy őt illeti meg az, hogy irányítsa a magyar emigrációt, azonban ezt Kossuth megakadályozta. Az emigrációban töltött évei alatt kiterjedt levelezést folytatott, valamint támogatta a kiegyezést. A magyar emigráció, illetve a Politikai jellemrajzok című írásaiban támadta a szabadságharc vezetőit, elsősorban Kossuth Lajost. Amikor 1862-ben az emigrációban élő egykori kormányzó a konföderáció ötletével állt elő Szemere kikelt magából. 

Fotó: Kalandozók

Szemere Bertalanhoz családja is csatlakozott Párizsban, ahol neje megmentett vagyonából próbáltak megélni. Miután az egykori miniszterelnök sikertelen vállalkozásokba kezdett elvesztette neje vagyonának egy részét és 1862-ben gyógyíthatatlan elmezavarba esett. Mivel 1851-ben távollétében halálra ítélték, így nejének és befolyásos barátainak amnesztiát kellet kieszközölni, ami sikerült, így  1865. január 14-én Pestre érkezett. Hazatérését követően a Batizfalvy gyógyintézetbe, valamint állapotának romlását követően a Schwartzer-szanatóriumba helyezték el. Betegségének kialakulása után még hét évet élt, 1869. január 18-án reggel négy órakor hunyt el. Budán a krisztinavárosi sírkertben temették el, de végrendelete szerint 1871. május elsején Miskolcra szállították hamvait. 

Felhasznált irodalom:

https://mult-kor.hu/20120827_200_eve_szuletett_szemere_bertalan
https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/sz-77C95/szemere-bertalan-77ED1/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szemere_Bertalan

https://regmult.blogstar.hu/./pages/regmult/contents/blog/89100/pics/lead_800x600.jpg
1848/49-es forradalom és szabadságharc,Kossuth Lajos,Magyar történelem,Magyarország,Szemere Bertalan
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?